V–1 ballisztikus rakéta

V–1 ballisztikus rakéta

A V–1 egy pilóta nélküli repülőeszköz volt, melyet a németek fejlesztettek ki és vetettek be a II. világháború során.

Történelem

Címkék

ballasztikus, rakéta, robbanóanyag, tömegpusztító, fegyver, világháború, német

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

Megtorlófegyver–1

  • indítósín
  • V–1 - A Vergeltungswaffe–1 (Megtorlófegyver–1) rövidítése. Lüktető sugárhajtóművel felszerelt, pilóta nélküli repülőeszköz volt a II. világháború során.
  • gőzfejlesztő
  • sín
  • tartályok
  • csövekből álló katapult - Indítórámpa. A kieli Hellmuth Walter AG gyártotta. 48 m hosszú és 5 m magas volt. (Emelkedési szöge 6°.) Az indítósáncot mindig a megfelelő irányba állították.

A V–1 egy pilóta nélküli repülőeszköz volt, melyet a németek fejlesztettek ki és vetettek be a II. világháború során.

A repülő bomba („szárnyasbomba”) német nevének (Vergeltungswaffe) jelentése: Megtorlófegyver. Használatos volt még a Kirschkern („Meggymag”), a Maikäfer („Cserebogár”) és a Krähe („Holló”) elnevezés is a Harmadik Birodalomban.
A szövetségesek egyfajta zajos „bogárként” (Doodlebug, Buzz bomb) tekintettek az eszközre, annak sajátos hangja miatt.

Az ellenállóknak és az ügynököknek köszönhetően a szövetségesek igen sok információt szereztek a repülő bombával kapcsolatban.
Így viszonylag hatékonyan fel tudtak készülni a védelemre. A Megtorlófegyver hatása inkább lélektani szempontból volt jelentős.

Kilövés

A V–1 felszállásához saját hajtóművének tolóereje nem volt elegendő (persze futóművel sem rendelkezett), így gőzkatapulttal juttatták a levegőbe. Indítósáncát mindig a célpont irányába állították fel. A darabokból összeszerelt gőzkatapult rámpája 48 m hosszú és 5 m magas volt.
A tetején levő indítósín elején helyezkedett el a „szárnyasbomba”.

A rámpa elejéhez kapcsolódott a sínen mozgó gőzfejlesztő készülék. A hidrogén-peroxid és a kálium-permanganát heves reakciója során keletkező gőzt használó szerkezet magas nyomású gőzt juttatott az indítósánc üreges belsejébe, így katapultálva a repülő bombát.

Repülés

Az eszközt a szövetségesek normandiai partraszállása után vetették be a németek. Az volt a céljuk, hogy bosszút álljanak Nagy-Britannián.
A fő célpont természetesen London volt. 1944 nyarán többször is össztüzet zúdítottak az angol fővárosra, szárnyasbombákat és rakétákat lőve ki rá.

A kilövés után egy pörgettyűs iránytű (pörgettyűs irányjelző, haladási irányjelző) segítségével tartotta a célon a fegyvert a robotpilóta.
Az elsősorban repülőgépeken alkalmazott eszköz fontos tulajdonsága, hogy a földmágnesesség nem befolyásolja a működését.

Szerkezet

  • propeller
  • mágneses iránytű
  • biztosítéktartó
  • robbanófej
  • szárny
  • kapcsoló
  • robbanótöltet helye
  • szárnytartó
  • acélborda
  • acéllemez
  • hátsó szárny
  • magassági kormány
  • uszony
  • kormánylapát

A 8 méternél is hosszabb V–1 szárnyainak fesztávolsága meghaladta az 5 métert.
A „szárnyasbomba” repülőhöz hasonló alakját a hátsó szárny és a különleges „uszony” tette teljessé.
Az áramvonalas testet acéllemezek borították.

A szerkezet orrára egy propellert erősítettek, mely egy számlálóhoz kapcsolódott. E számláló felelt a becsapódás tervezett helyének minél pontosabb megközelítéséért.
A rakéta fejében helyezték el a haladási irányjelzőt. Ezzel a giroszkóppal tartotta az irányt a V–1.

A szerkezet következő fontos eleme a robbanófej volt. Ebben helyezkedtek el a biztosítékok és a robbanótöltet. Mögötte az üzemanyagtartály volt, melyen áthaladt a fő szárnytartó.
A gép törzsének közepén két, sűrített levegőt tartalmazó, gömb alakú tartály helyezkedett el.
A farokban kapott helyet a repülő eszköz tulajdonképpeni „agya”, hiszen az irányítás és a vezérlés műszereit építették ide. E „robotpilóta” fölött helyezkedett el a sugárhajtómű.

Hajtómű

  • üzemanyagtartály
  • légbeömlő
  • üzemanyag-fúvókák
  • gyújtógyertya
  • égéstér
  • kipufogó (fúvóka)
  • sűrített levegőt tartalmazó tekercselt tartályok
  • vezérlőberendezések helye

A V–1 Argus As 109-014 típusú lüktető sugárhajtóművel rendelkezett. Indításkor a légfúvókákon át sűrített levegő és 75-ös oktánszámú benzin keverékét juttatták az égéstérbe, melyet a gyújtógyertya segítségével robbantottak be. (Ez utóbbira a repülés során egyébként már nem volt szükség, mert a következő keverék begyújtását az előző robbanás tűzgömbjének vége biztosította.)

A tüzelőanyag-levegő keverék gyors égésekor az égéstérben a keletkezett forró égéstermékek nyomása hirtelen megnőtt.
A megnövekedett nyomás bezárta a beömlő visszacsapó szelepeket, így a gázok nem tudtak távozni előre, csak hátrafelé, a nyitott kipufogón keresztül. Az égéskamra első oldalára ható nyomás hozta létre a tolóerőt és hajtotta előre az eszközt.

Ezután a nagy sebességgel távozó füstgázok tehetetlensége lecsökkentette a gáz nyomását az égéstérben.
A nyomás kismértékben a visszacsapószelepek előtti nyomás alá csökkent, így gyenge vákuum lépett fel. Ekkor a szelepek kinyíltak, friss levegő áramlott be, tüzelőanyagot fecskendeztek be, és a folyamat kezdődött elölről.

Animáció

Narráció

A V–1 egy olyan pilóta nélküli repülőeszköz volt, melyet a németek fejlesztettek ki a II. világháború során.
Az eszközt a szövetségesek normandiai partraszállása után vetették be. Az volt a céljuk, hogy bosszút álljanak Nagy-Britannián. A rakéták fő célpontja természetesen London volt.

A V–1 felszállásához saját hajtóművének tolóereje nem volt elegendő, így gőzkatapulttal juttatták a levegőbe. Indítósáncát mindig a célpont irányába állították fel.
A „szárnyasbombának” is nevezett fegyvert a kilövés után egy pörgettyűs irányjelző segítségével tartotta a célon a robotpilóta.

A V–1 Argus típusú lüktető sugárhajtóművel rendelkezett. Indításkor a légfúvókákon át sűrített levegő és 75-ös oktánszámú benzin keverékét juttatták az égéstérbe, melyet a gyújtógyertya segítségével robbantottak be.
Ez utóbbira a repülés során egyébként már nem volt szükség, mert a következő keverék begyújtását az előző robbanás tűzgömbjének vége biztosította.

Az ellenállóknak és az ügynököknek köszönhetően a szövetségesek igen sok információt szereztek a repülő bombával kapcsolatban. Így viszonylag hatékonyan fel tudtak készülni a védelemre. A Megtorlófegyver hatása inkább lélektani szempontból volt jelentős.

Kapcsolódó extrák

V–2 ballisztikus rakéta (1944)

A II. világháború alatt kifejlesztett, folyékony hajtóanyagú német rakéta volt az első, amely kilépett a világűrbe.

Német katona (II. világháború)

A Wehrmacht katonái igen képzettek és jól felszereltek voltak a II. világháború kezdetén.

RT–2PM Topol interkontinentális rakéta (Szovjetunió, 1985)

A hidegháború végén kifejlesztett, atomcsapásra alkalmas, járműről indítható ballisztikus rakéta.

A6M Zero (Japán, 1940)

A szövetséges pilóták által Zeronak nevezett japán repülőgép a II. világháború egyik legendás szereplője volt.

Atombomba (1945)

A történelem egyik legpusztítóbb fegyverének kifejlesztésében magyar tudósok is részt vettek.

Junkers JU 52 (1932)

A német Junkers cég Ju 52 modellje a II. világháború előtti időszak legelterjedtebb Európában gyártott szállítógépe volt.

Messerschmitt Bf 109 G (Németország, 1941)

Legendás vadászrepülő, melyet a német légierő használt a II. világháború során.

Supermarine Spitfire (Nagy-Britannia, 1938)

A „méregzsák” a II. világháború legendás brit együléses vadászrepülőgépe volt.

Harckocsik (II. világháború)

A második nagy világégés szárazföldi ütközeteinek főszereplői a harckocsik voltak.

Kosárba helyezve!