Űrsikló (Space Shuttle)

Űrsikló (Space Shuttle)

Az űrsiklók a NASA többször felhasználható, ember szállítására alkalmas űreszközei voltak.

Földrajz

Címkék

űrsikló, űrkutatás, világűr, NASA, Endeavour, Columbia, Atlantis, bolygó, csillag, csillagászat, földrajz

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

Kilövőállás

  • szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta
  • külső üzemanyagtartály
  • Orbiter

Űrsikló kilövése

Űrsikló

Űrsikló szerkezete

  • személyzeti kabin
  • bejárati ajtó
  • hasznos teher
  • robotkar
  • deltaszárny
  • tartály
  • főhajtómű
  • elülső egység
  • raktérajtó
  • csűrő és magassági kormánylap
  • manőverező hajtómű
  • vezérműsík

Animáció

Narráció

Richard Nixon elnök 1972-ben hagyta jóvá az USA ember szállítására is alkalmas űrrepülő létrehozására és alkalmazására irányuló programját. Ezt hivatalosan STS-nek, Space Transportation System-nek – vagyis űrszállítási rendszernek nevezték.
Ennek keretében hat űrrepülőt készítettek. A flotta első tagjává az Enterprise vált 1976-ban, mely azonban nem volt alkalmas az űrrepülésre.
A flotta legfiatalabb tagja az először 1992-ben fellőtt Endeavour. A Columbia első, 1981-es repülésétől kezdődően összesen 135 fellövést hajtottak végre a program keretében, mely az Atlantis 2011-es utolsó landolásával fejeződött be.
Mindegyik fellövés a floridai Kennedy Űrközpontban történt.

A Space Shuttle-nek nevezett eszköz négy fő alkotóelemből állt: az űrrepülőgépből, a külső nagyméretű üzemanyagtartályból és a két gyorsítórakétából.
Az űrsiklóhoz hasonlóan újra felhasználható, egyenként 500 tonna szilárd hajtóanyagot tartalmazó gyorsítórakéták az indítás utáni első két percben megadták azt a Föld körüli pályára álláshoz szükséges plusz tolóerőt, amelyet az űrrepülőgép saját három fő hajtóműve önmagában nem volt képes előállítani.
Röviddel azután, hogy az űrrepülőgép elhagyta az indítóállványt, megkezdődött a hajlási és fordulási manőver, így az a külső üzemanyagtartály alá került, és a rádió-összeköttetés zavartalanul folytatódhatott a földi irányítóközponttal.
Csökkenő szögben folytatta az emelkedést, míg a sebessége az üzemanyag mennyiségének csökkenése miatt növekedett. A rakéták 45 kilométeres magasságban automatikusan leváltak a külső üzemanyagtartályról, és ejtőernyő segítségével visszahullottak az Atlanti-óceánba.

A külső tartályban lévő folyékony oxigént és folyékony hidrogént az űrrepülőgép főhajtóművei használták el felszállás közben.
Fontos feladata volt a jármű szerkezeti stabilitásának biztosítása is, mivel hozzá kapcsolódott az űrrepülőgép és a két gyorsítórakéta.
130 kilométer magasan, körülbelül 8 és fél perccel az indulás után, leállították a főhajtóműveket, az űrrepülőgépről pedig leválasztották a tartályt, mely a légkörbe visszazuhanva megsemmisült.

A 37 méternél is hosszabb, Orbiternek nevezett űrsikló szárnyainak fesztávolsága majdnem 24 méter volt.
Törzse három részre
tagolható. Az elülső törzsrész legnagyobb részét a három fedélzetből álló személyzeti kabin tette ki.
A középső törzsrész a deltaszárnyakat, a rakteret és a hozzájuk kapcsolódó berendezéseket foglalta magában. A raktérben volt a 15 méter hosszú, többfunkciós robotkar is.
A hátsó törzsrészben helyezték el a toló- és a manőverező fúvókákat, illetve a három főhajtóművet is.

A maximálisan 10 főnyi személyzettel rendelkező Endeavour pályamagassága 185 és 643 km között mozgott. Keringési sebessége meghaladta a 27 ezer km/h-t.
25 küldetése során több mint 296 napot töltött a világűrben. Összesen majdnem 200 millió km-t tett meg, s közben 4671-szer kerülte meg a Földet.

Kapcsolódó extrák

A Hubble űrtávcső

A Hubble űrtávcső működését a légköri hatások nem befolyásolják.

A Nemzetközi Űrállomás

A 16 ország részvételével épült űrállomás állandó emberi jelenlétet biztosít a világűrben.

A súlytalanság

Az űrhajó pályája során állandó szabadesésben van.

Földrajzi érdekességek – Csillagászat

Naprendszerünk számos érdekességgel szolgál a számunkra.

A Holdra szállás: 1969. július 20.

Az Apollo–11 legénységének egyik tagja, Neil Armstrong volt az első ember, aki a Hold felszínére lépett.

A Naprendszer élete

A Nap és a bolygók egy porfelhő kb. 4,5 milliárd éve megkezdődött összesűrűsödésével alakultak ki.

Műholdtípusok

A Föld körül keringő mesterséges égitesteket polgári és katonai célokra egyaránt felhasználjuk.

Voyager űrszondák

A Voyager szondák elhagyták a Naprendszert. Vizsgálatokat végeznek, emellett az emberiség üzenetét is magukkal viszik.

A New Horizons-küldetés

A New Horizons űrszondát a Pluto és a Kuiper-öv tanulmányozására indították útnak 2006-ban.

Az égi mechanika fejlődése

A jelenet a világegyetemről alkotott képünket befolyásoló csillagászok, fizikusok munkásságát foglalja össze.

Bolygók, méretek

A Nap körül a belső kőzetbolygók és a külső, nagyméretű gázbolygók keringenek.

Dawn-küldetés

A Vesta és a Ceres feltérképezésével a Naprendszer korai időszakáról, a kőzetbolygók formálódásáról kaphatunk információkat.

Kepler törvényei

A bolygómozgást leíró három fontos törvényt Johannes Kepler fogalmazta meg.

Műholdas navigáció

A rendszert alkotó 24 műhold közül 4 szükséges a pillanatnyi helyzet meghatározásához.

Szputnyik–1 (1957)

A szovjet gyártmányú műhold volt az első űreszköz, melyet a Földről a világűrbe juttattak (1957. október).

Az USA tagállamai és városaik

Az animáció segítségével megismerhetjük az USA tagállamait és nagyobb városait.

Jurij Gagarin űrrepülése (1961)

Az 1961. április 12-én, a szovjet Bajkonurból egy Vosztok–1 űrhajóval útnak induló Gagarin volt az első ember a világűrben.

Mars-kutatás

A Mars szerkezetét és az élet esetleges nyomait űrszondák és marsjárók segítségével kutatják.

Obszervatórium

A csillagvizsgálókat a légkör zavaró hatásának kiszűrése érdekében gyakran nagy magasságba telepítik.

Az Apollo–15 küldetés (a holdjáró)

Az animáció az amerikai Apollo–15 küldetése során használt kétszemélyes holdjárót mutatja be.

Fúziós reaktor

Az atommagfúzió környezetbarát, gyakorlatilag korlátlan energiaforrásként fog szolgálni.

Kosárba helyezve!