Rosette-i kő

Rosette-i kő

A rosette-i kő segítségével sikerült megfejteni a hieroglifák titkát.

Vizuális művészetek

Címkék

Rosette, hieroglifa, démotikus, sztélé, Champollion, Bouchard, Thomas Young, V. Ptolemaiosz, régészet, British Museum, régész, lelet, kőtábla, ógörög, ókor, ókori, írás, fáraó, dinasztia, történelem, egyház, adó, rejtély

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

Rosette-i kő

  • egyiptomi hieroglif írás
  • egyiptomi démotikus írás
  • ógörög írás
  • sztéle - Faragott vagy vésett jelekkel, ábrákkal díszített kőtábla (kőoszlop). A rosette-i kő granodioritból készült. (A granodiorit összetétele alapján a gránit és a diorit közötti, átmeneti kőzet.)

Rosette-i kő

A rosette-i kő egy ókori egyiptomi granodiorit sztélé töredéke. A kő 112,3 cm magas, 75,7 cm széles és 28,4 cm vastag. Három különböző írással tartalmazza ugyanazt a szöveget. A felső 14 sor egyiptomi hieroglif írással, a következő 32 sor egyiptomi démotikus írással, az alsó 54 sor pedig ógörög írással vésődött a sztélébe.

A kőre 1799. július 15-én bukkant rá Pierre-François Bouchard a Nílus-deltában levő Rashid (akkori francia nevén: Rosette) település mellett. A francia katonatiszt a Fort Julien erődítési munkálatait irányította Bonaparte Napóleon hadjáratához kapcsolódóan. A követ Alexandriába küldték, felismervén annak fontosságát. A kalandos sorsú töredék rövidesen a Nílus-deltában partra szálló, a franciákat legyőző britek kezére került. 1802 óta Nagy-Britanniában, a londoni British Museumban őrzik. Napjainkban is ott tekinthető meg.

A rosette-i kő azért különösen fontos, mert a segítségével sikerült megfejteni a „hieroglifák titkát”, így forradalmat eredményezett az egyiptológia tudományában.

Hieroglifák megfejtése

A hieroglifák megfejtése

A késő római időszakban a hieroglif írást már csak igen különleges esetekben használták. Még Egyiptomban is nagyon kevesen voltak olyanok, akik el tudták olvasni a speciális jelekkel írt szövegeket.
Ám az írástípus feledésbe merülésével párhuzamosan megjelent a titokzatos hieroglifák megfejtésének vágya. Hosszú évszázadokon keresztül kutatták jeles tudósok e különleges írást, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ráadásul a tényként kezelt hibás megállapítások gyakran tévutakra vitték a lelkes nyelvészeket.

A rosette-i kő azonban hatalmas esélyt jelentett a kulcs megtalálására, új lendületet adva a kutatásoknak. Az első jelentős eredményeket egy angol nyelvzseni, Thomas Young érte el a hieroglif és a démotikus írás összehasonlításakor. A fáraó (V. Ptolemaiosz) nevét is ő azonosította elsőként e szövegekben.

A döntő lépések megtétele egy másik nyelvzseni, a francia Jean-François Champollion nevéhez köthető. Young eredményeire alapozva sikerült megfejtenie a teljes démotikus szöveget.
Felismerte, hogy a hieroglifák nem egyszerű képjelek, hanem helyettesíthetnek szótagokat és különálló hangokat is. Abból kiindulva, hogy az uralkodók neveit kartusok (koszorúk) vették körül, a jelsorozatok összehasonlításával megfejtette a jelek hangértékét. Felfedezte az adott szó jelentésének meghatározását megkönnyítő, de önálló olvasattal nem rendelkező determinatívumok szerepét. (Ezek a jelek segítenek megkülönböztetni a megegyező írásmódú, de különböző jelentésű szavakat.)
Korszakalkotó eredményeit 1822-ben közölte a Francia Akadémiával, megadván a kulcsot a hieroglifák olvasásához.

Rekonstrukció

  • egyiptomi hieroglif írás
  • egyiptomi démotikus írás
  • ógörög írás
  • sztéle - Faragott vagy vésett jelekkel, ábrákkal díszített kőtábla (kőoszlop). A rosette-i kő granodioritból készült. (A granodiorit összetétele alapján a gránit és a diorit közötti, átmeneti kőzet.)
  • a sztéle egy lehetséges kiegészítése

Rekonstrukció

A sztélé Kr. e. 196-ban keletkezett.
A Kr. e. 204 és Kr. e. 181 (180?) között uralkodó V. Ptolemaiosz Epiphanész egyik rendelete olvasható rajta. (A Memphiszben ülésező papi kongresszus adta ki.)

A fáraó többek között az adókról és a templomi szobrokról rendelkezett, megalapozván saját uralkodói kultuszát. A szöveg szerint arra is utasítást adott, hogy a rendeletet „az istenek szavaival” (vagyis a hieroglif írással), a nép nyelvén (vagyis a démotikus írással) és ión nyelven (vagyis görög írással) is ki kell hirdetni.
A háromnyelvű, fekete kőtábla nem egyedi a maga nemében.

A Ptolemaida-dinasztia korában a fáraók rendeleteit a papok által használt hieroglif írással, a hétköznapinak számító démotikus írással és a hivatalos ügyintézésre használt görög írással is felvésték. (A görög nyelv adminisztrációban való használata a dinasztia származásából adódhat.)
Valószínűleg több példány is készült a sztéléből. A fennmaradt példányt eredetileg feltehetően egy templomban állíthatták fel. Valamikor a középkorban, hajón juthatott el a Nílus-deltába, egyszerű építőkőként. Sérülései is akkor keletkezhettek.
A sérülések miatt egyik szöveg sem teljes. A hieroglif írással készült vésetből valószínűleg 14-15 sor hiányzik a sztélé felső részénél.

Animáció

  • egyiptomi hieroglif írás
  • egyiptomi démotikus írás
  • ógörög írás
  • sztéle - Faragott vagy vésett jelekkel, ábrákkal díszített kőtábla (kőoszlop). A rosette-i kő granodioritból készült. (A granodiorit összetétele alapján a gránit és a diorit közötti, átmeneti kőzet.)

Narráció

A rosette-i kő egy ókori egyiptomi gránit sztélé töredéke. 1799. július 15-én bukkantak rá a franciák a Nílus-deltában. A kalandos sorsú töredék rövidesen a britek kezére került. 1802 óta Nagy-Britanniában, a londoni British Museumban őrzik.

A Kr. e. 196-ban keletkezett sztélé három különböző írással tartalmazza ugyanazt a szöveget. A felső 14 sort egyiptomi hieroglif írással, a következő 32 sort egyiptomi démotikus írással, az alsó 54 sort pedig ógörög írással vésték bele.

A rosette-i kő azért különlegesen fontos, mert a segítségével sikerült megfejteni a „hieroglifák titkát”, így forradalmat eredményezett az egyiptológia tudományában.

Kapcsolódó extrák

Egyiptomi piramisok (Gíza, Kr. e. 26. század)

A gízai piramisok az egyetlenek, melyek az ókori világ csodái közül még ma is láthatók.

Tutanhamon sírja (Kr. e. 14. század)

A 20. század egyik legnagyobb szenzációja az egyiptomi fáraó sírkamrájának feltárása volt.

Az ókori világ csodái

Az ókori világ csodái közül napjainkban már csak a gízai piramisok láthatóak.

Dzsószer piramisa (Szakkara, Kr. e. 27. század)

A Kr. e. 27. században épült lépcsős piramis volt az ókori Egyiptom első piramisa.

Egyiptomi fáraó és felesége (Kr. e. 2. évezred)

Az istenként tisztelt egyiptomi fáraók élet és halál urai voltak az ókorban.

Hammurapi törvényoszlopa

Hammurapi uralkodásának legtöbbet emlegetett emléke a 282 pontból álló ítéletgyűjtemény.

Kádesi csata (Kr. e. 1285)

Az ókori Kelet egyik legnagyobb (egyiptomiak és hettiták által vívott) csatája „döntetlennel” végződött.

Legendás ókori birodalmak

Történelmünk évezredei alatt számos legendás birodalom született (majd dőlt romba).

Megiddói csata

Az első megiddói csataként ismert ütközetben III. Thotmesz fáraó legyőzte az ellene szövetkezőket.

Nílus menti földművelés az ókorban

Joggal nevezték az ókori Egyiptomot a „Nílus ajándékának”, hiszen a folyó jelentette a megélhetés alapját.

Ókori egyiptomi istenek

Az ókori egyiptomiak emberek felett álló szellemvilága rengeteg különleges lényből tevődött össze.

Ókori egyiptomi lakóház

Az átlagos ókori egyiptomi lakóépület szabályosan elrendezett jellegzetes helyiségek együttese volt.

Ókori egyiptomi vitorlás

Az ókori egyiptomiak folyami és tengeri hajói evezőkkel felszerelt, egy árboccal rendelkező vitorlások voltak.

Ókori egyiptomiak (ruhaviseletek)

Az ókori egyiptomi nők és férfiak jellegzetes ruhadarabokat és ékszereket viseltek.

Régészeti feltárás, veremház feltárása

Napjaink nagy építkezései rengeteg munkát adnak a tárgyi forrásokat kutató régészeknek is.

Kosárba helyezve!