Erdők szintjei

Erdők szintjei

A különböző erdőtípusok szintezettsége eltérő lehet.

Biológia

Címkék

szintezettség, esőerdő, monszunerdő, tölgyerdő, bükkerdő, fenyőerdő, erdő, dzsungel, lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint, fa, évelő, fakitermelés, flóra, életközösség, fás szárú, biomok, árnyéktűrő, verseny, lián, orchidea, epifiton, örökzöld, lombhullató, csapadék, növény, biológia

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

Esőerdő

  • felső lombkoronaszint - 50-60 m magas óriásfák alkotják, melyek nem képeznek összefüggő lombtakarót. A vékony talaj miatt az óriásfák gyökérzete sekélyen terül el, emiatt a fát nem képes megfelelően rögzíteni. Ezért van szükség a támasztógyökerek (palánkgyökerek) kialakulására.
  • középső lombkoronaszint - 20-30 m magasságban zárt lombtakarót alkot.
  • alsó lombkoronaszint - 10-15 m magas fák koronája által alkotott zárt lombtakaró.
  • cserjeszint - A cserjeszintre a három lombkoronaszint miatt kevés fény jut, ezért a cserjeszintet árnyéktűrő növények alkotják.
  • gyepszint - A gyepszintre a három lombkoronaszint miatt kevés fény jut, ezért a gyepszintet árnyéktűrő növények, pl. páfrányok alkotják.
  • 10 m
  • Trópusi esőerdő

Monszunerdő

  • felső lombkoronaszint - Legfeljebb 40 m magas lombhullató fák alkotják.
  • alsó lombkoronaszint - Lombhullató fák alkotják.
  • cserjeszint - A lombkoronaszinteken viszonylag sok fény jut át, ezért a cserjeszint dús.
  • gyepszint - A lombkoronaszinteken viszonylag sok fény jut át, ezért a gyepszint dús.
  • 10 m
  • Trópusi lombhullató erdő (monszunerdő)

Tölgyerdő

  • Mérsékelt éghajlati tölgyerdő
  • lombkoronaszint - A cseres-tölgyesekben 1, a gyertyános-tölgyesekben 2 lombkoronaszint jellemző. Kevésbé zárt, mint a bükkerdő esetében.
  • cserjeszint - A fák laza lombozata miatt fejlett.
  • gyepszint - A fák laza lombozata miatt fejlett.
  • 10 m

Bükkerdő

  • lombkoronaszint - Kb. 30 méter magasságban található, zárt, kevés fényt enged át.
  • cserjeszint - A zárt lombkoronaszint miatt gyér.
  • gyepszint - A zárt lombkoronaszint miatt gyér.
  • 10 m
  • Mérsékelt éghajlati bükkerdő

Fenyőerdő

  • lombkoronaszint - A fák 30-40 m magasra nőnek, a lombkoronaszint zárt, kevés fényt enged át.
  • cserjeszint - A zárt lombkoronaszint miatt gyér.
  • gyepszint - A zárt lombkoronaszint miatt gyér.
  • 10 m
  • Mérsékelt éghajlati fenyőerdő

Biomok (grafikon)

  • trópusi esőerdő - A csapadékmennyiség a trópusi esőerdők területén jellemzően meghaladja a 2000 mm-t, és elérheti akár az 5000 mm-t is. A trópusi esőerdők örökzöld erdők, nagy fajgazdagság jellemzi őket. A talaj tápanyagszegény, mert a tápanyagokat a dús növényzet felveszi, és a csapadék kimossa. A három lombkoronaszint miatt erős a fényért való versengés: fán lakó növények terjedtek el, mint a broméliák vagy az orchideák.
  • monszunerdő - A forró övezet azon területein alakul ki, ahol az éves csapadékmennyiség hozzávetőlegesen 1500 és 2000 mm közötti érték. A két évszak miatt a fák lombhullatók. A lombkorona kevésbé zárt, mint a trópusi esőerdőben, emiatt a cserjeszint és a gyepszint fejlettebb.
  • fás szavanna - Csapadékban szegény trópusi területeken fordulnak elő. Az éves csapadékmennyiség hozzávetőlegesen 200-1500 mm. A szárazabb területeken füves szavanna alakul ki, ahol több a csapadék, ott pedig erdős, azaz fás szavanna jellemző.
  • füves szavanna
  • sivatag - A csapadék mennyisége nem haladja meg az évi 200 mm-t. Az élővilág szegényes, szárazságtűrő pozsgás növények előfordulása jellemző.
  • mérsékelt övi esőerdő - A mérsékelt övezet legcsapadékosabb területein kialakuló örökzöld erdő.
  • szubtrópusi erdő - A mérsékelt övi lomberdők közé tartozik. Ilyen a babérlombú és a keménylombú erdő.
  • mérsékelt övi lombhullató erdő - A csapadékmennyiség eléri az évi 500 mm-t. A mérsékelt övezetben a lombhullató erdők jellemzőek, melyek fajösszetétele éghajlattól függően változik.
  • füves puszta - A csapadék éves mennyisége a füves puszták területén nem éri el az 500 mm-t. A füves pusztát Eurázsiában sztyeppének, Dél-Amerikában pampának, Észak-Amerikában prérinek nevezik.
  • tajga - A hideg-mérsékelt övben alakul ki. Az éves középhőmérséklet 0 °C körüli, a csapadékmennyiség jellemzően 200 mm alatti. A hideg időjárás miatt a párologtatás kismértékű, emiatt az itt élő fák számára kevés csapadék is elegendő. A tajgaerdőket fenyőfajok alkotják.
  • tundra - Az éves középhőmérséklet –10 °C körüli, igen kevés a csapadék, melynek nagy része hó formájában hullik. Előfordulnak alacsony növésű, talajhoz simuló lágyszárúak, törpecserjék, jellemzőek a mohák és a zuzmók.
  • forró övezet - Évi középhőmérséklet: kb. 20–30 °C
  • mérsékelt övezet - Évi középhőmérséklet: kb. 0–20 °C
  • hideg övezet - Évi középhőmérséklet: ‹ 0 °C
  • csapadék
  • 2000 mm
  • 500 mm
  • 200 mm

Biomok (növényzet)

Animáció

Narráció

Trópusi esőerdő:

A forró övezet legcsapadékosabb vidékein, ahol a csapadék mennyisége mintegy 2000–5000 mm, és évszakok nincsenek, trópusi esőerdők alakulnak ki. Ezek örökzöld erdők, nagy fajgazdagság jellemzi őket. A talaj tápanyagszegény, mert a tápanyagokat a dús növényzet felveszi, és a csapadék kimossa. A három lombkoronaszint miatt erős a fényért való versengés. A cserjeszintre és a gyepszintre kevés fény jut, ezért itt árnyéktűrő növényeket találunk.

Monszunerdő:

A forró övezet esőerdővel szomszédos térségeiben monszunerdők alakulnak ki. Ezeken a területeken az éves csapadékmennyiség 2000 mm alatti érték, és rövid száraz évszak jellemző. A két évszak miatt a fák lombhullatók. A lombkorona kevésbé zárt, mint a trópusi esőerdőben, emiatt a cserjeszint és a gyepszint fejlettebb.

Tölgyerdő:

Azokon a mérsékelt övezeti területeken, ahol a csapadék éves mennyisége eléri az 500 mm-t, mérsékelt övi lobhullató erdők alakulnak ki. Ezek fontos típusát képviselik a tölgyerdők. Bizonyos tölgyerdőkben egy lombkoronaszintet találunk, de ha a tölgyfákon kívül más fafajok is előfordulnak, azok alsó lombkoronaszintet képezhetnek. A tölgyerdők laza lombozata viszonylag sok fényt enged át, emiatt a cserjeszint és a gyepszint fejlett.

Bükkerdő:

A valódi mérsékelt öv hidegebb területein, így a hegyvidékeken körülbelül 600-800 m magasságban a bükkerdők jellemzőek.
Ezek lombkoronaszintje mintegy 30 méter magasságban található, zárt, kevés fényt enged át. A fényért való versengés miatt a fák sudárak, függőlegesen felfelé törnek. A cserjeszint és a gyepszint gyér, főleg árnyéktűrő növények alkotják, illetve tavaszi hagymás növények, melyek még a lombfakadás előtt virágoznak.

Fenyőerdő:

A hideg-mérsékelt övre jellemző örökzöld erdőtípus. A fák 30-40 m magasra nőnek, a lombkoronaszint zárt, kevés fényt enged át. A talaj tápanyagtartalma alacsony, mivel a hideg időjárás és a tűlevelek magas viasz- és gyantatartalma lassítja a baktériumok és gombák lebontó tevékenységét és a humuszképződést. A cserje- és gyepszint a tápanyagszegény talaj és az árnyékolás miatt igen gyér.

Biomok

Földünkön mindkét féltekén a forró, a mérsékelt és a hideg övezet különíthető el.
A forró övezet az Egyenlítő környékén, a Baktérítő és a Ráktérítő között terül el. A mérsékelt övezet a térítők és a sarkkörök között helyezkedik el; itt megkülönböztetünk meleg, valódi és hideg mérsékelt övet. A hideg öv a sarkvidékeken túl található.

A forró és a mérsékelt övezetben az éves csapadékmennyiség növekedésével a sivatagokat füves területek, majd erdők váltják. Ahogy a hidegebb éghajlat felé haladunk, egyre kisebb csapadékmennyiségnél jelennek meg a füves és az erdős területek. Ennek oka, hogy hidegben a párologtatás kisebb mértékű, emiatt kevesebb csapadék is elegendő a növények számára.

A forró övezetben a csapadékmennyiség az évi 5000 mm-t is elérheti. A csapadék csökkenésével a trópusi esőerdőket monszunerdők váltják, majd a fás és füves szavanna következik; ahol az éves csapadékmennyiség 200 mm alatt van, sivatagok alakulnak ki.

A mérsékelt övezetben a legcsapadékosabb területeken mérsékelt övi esőerdőket találunk. A meleg mérsékelt övben a csapadékmennyiség csökkenésével ezeket örökzöld szubtrópusi erdők (babérlombú és keménylombú erdők) váltják. A valódi mérsékelt övben a csapadékmennyiség csökkenésével a lombhullató erdők, majd a füves puszták jellemzőek. A füves pusztákat Eurázsiában sztyeppének, Észak-Amerikában prérinek, Dél-Amerikában pampának nevezik. A legszárazabb területeken mérsékelt övi sivatagok alakulnak ki.

A hideg mérsékelt öv erdőségei a tajgaerdők, melyek Földünk legnagyobb kiterjedésű fenyőerdei.

A hideg övben találjuk a tundrát, ahol mohák, zuzmók, illetve törpecserjék élnek. A sarkkörtől távolodva a sarkvidéki területeket állandóan hó borítja; itt magasabb rendű növények már nem képesek fennmaradni.

Kapcsolódó extrák

Erdőirtás

Az erdők kiirtása számos negatív hatással van a környezetre.

Övezetesség

Bolygónkon földrajzi, éghajlati és ezzel összefüggésben növényzeti övezetesség figyelhető meg.

Niche

A niche az élőlények, illetve populációk környezeti igényeit jellemző elvont fogalom.

Az évszakok váltakozása (középfok)

A Föld forgástengelyének ferdesége miatt a napsugarak hajlásszöge az év során változik.

Az oxigén körforgása

Az élőlények többsége számára nélkülözhetetlen oxigén Földünkön folyamatos körforgásban van.

Erdeifenyő

Az egyik legelterjedtebb fenyőfaj a világon, Eurázsiában őshonos.

Függőleges övezetesség

A hegységekben az éghajlat, a talaj, az állat- és növényvilág a tengerszint feletti magassággal változik.

Óriás mamutfenyő

A Föld legnagyobb tömegű élőlényei.

Tölgyfa

A tölgyfa példáján láthatjuk a fák évszakonkénti változását.

Vadgesztenye

A jelenet segítségével megismerhetjük a gesztenyefa évszakonkénti változásait.

A nagy földi légkörzés

A sarkvidékek és az egyenlítői területek közötti hőmérséklet-különbség miatt létrejövő légkörzést több tényező, köztük a Föld forgása is befolyásolja.

Ehető és mérgező gombák összehasonlítása

Egyes gombák életveszélyes, halálos mérgezést okozhatnak, míg mások fontos táplálékaink.

Gleccser (középfok)

A gleccser olyan, hóból kialakult jégtömeg, mely folyamatos, lassú csúszómozgást végez.

Kalapos gombák

A kalapos gombák termőteste a spórából kialakuló gombafonalakból épül fel.

Sün

A keleti sün összegömbölyödve tüskéi segítségével védekezik.

Talajtípusok (talajszelvények)

A zonális, kőzethatású és vízhatású talajok szerkezetét mutatja be az animáció.

Természetföldrajzi fogalmak

A jelenet a felszíni formákat, a felszíni vizeket és a kapcsolódó jelöléseket foglalja össze.

Az évszakok váltakozása (alapfok)

A Föld forgástengelyének ferdesége miatt a napsugarak hajlásszöge az év során változik.

Magyarországi nemzeti parkok

Magyarországon tíz nemzeti park található.

Mohák és harasztok életciklusa

Az animáció a mohák és a harasztok életciklusát hasonlítja össze, és segíti a növények általános életciklusának megértését.

Tavaszi hagymás növények

Megismerhetjük a tulipánt, a nárciszt, a hóvirágot, és virágjuk felépítését.

Tengeráramlások

A tengeráramlatok összessége alkotja a nagy óceáni szállítószalagot, amely Földünk éghajlatát nagyban befolyásolja.

Kosárba helyezve!